Így írok én...

... csak az a baj, hogy alcsony a kerítés.

A következő bejegyzésben személyes tapasztalataimat és felháborodásom szeretném kinyílvánítani. Szó fog esni szórakozásról, alkoholfogyasztásról és ezek következményeiről. De nehogy valaki azt higgye, hogy kicsit is pozitívan fogok hozzá...

Kezdeném legelső élményemmel, de érdemes megemlítenem hol is lakok, mert ez nagyban befolyásolja a történteket. Ha nagyon röviden ki szeretném fejteni, csak annyit mondhatnék, hogy a város közepén. Szó szerint. De kicsit bővebben leírom nyári mindennapjaim helyszínét. Társasház udvarral. Előttünk fut a főutca egy jó nagy parkolóval. A túloldalon park, még néhány társasház és a diszkó.

Ha diszkóba járós lennék mindezt nagy örömmel tudatnám, mivel nem kellene ötven méternél többet sétálnom, hogy szórakozhassak. Szerencsére nem ez a helyzet, ezért az éjszakai életnek csak a hátrányait 'élvezhetem'.

Az ellen tudok tenni, hogy a 'zene' ne hallatszon be, bár szívesebben alszok nyitott ablaknál. Nagy szerencsémre a szobám nem az utcafrontra néz... Ott az ablak annyit ér, mintha nem is lenne.

Igazából nem is a diszkóból kiszűrődő zaj a zavaró, hanem az, amikor a parkolóban bömbölő részeg fazonok bőgetik a tuningladát (vagy azt amijük van), és érzésem szerint azon versenyeznek, hogy ki tud hangosabban zenét hallgatni anélkül, hogy szétesne a kocsi. Csodálkozom egyébként, hogy ez egész éjjel megy rendőri beavatkozás nélkül, mivel a szomszédban öregek otthona üzemel. Az idősebbek eddigi tapasztalataim szerint hajlamosak azonnal csendháborításért betelefonálni...

Visszakanyarodva az apartmanáztól, téve pár lépést és megállva a kapunk előtt. Mert van kapu. Nagyon sokáig nem volt zárva (gyakorlatilag a rigli nem túl sokat ér), bár nem tudom miért. Ez az udvar annak volt használva szombat éjjelenként, aminek nem szégyellték. (menjenek a templomkertbe vagy a parkba, azok legalább közterületek...) Nem is értem, hogy tűrhették az itt lakók eddig ezt (mivel én csak nyáron vagyok itthon, így szerencsére nekem nem kell sokat tűrnöm).

Ez akkor változott meg, amikor egyik szombat éjszaka jöttem haza (nem, én akkor nem buliztam) és amikor megpróbáltam bejönni a kapun, az bizony megakadt valamiben. Nem írom, hogy valakiben, mert az olyat, aki ennyire ki tudja ütni magát én nem nevezném embernek, de még állatnak sem... Kissé elállt a szavam. Legszívesebben felrúgtam volna a barmot (a bakancs jó szolgálatot tett volna, nem csak úgy lett volna a lábamon), de egyszál magamban ezt a gondolatot továbbhesegettem így csak a kaput csaptam rá a delikvensre. Nem mintha használt volna, mert meg sem mozdult. (Másnap már nem volt ott, úgyhogy valószínűleg túlélte az estét. Privát véleményem szerint sajnos.)

Azóta zárjuk a kaput, nem csak szombat esténként, hanem minden este.

Az incidens utáni következő szombaton két figyelemre méltó és felháborodást keltő esemény történt.

Reggel óta banzáj volt a városban, nyári ünnepség, vagy mi a fene. Főzőverseny, bazár minden ami kicsalhatja a hétköznapi embert a kuckójából.

Egész nap nem volt gond, bár a ki és be jutás a tömegnek köszönhetően kissé bajos volt. A banzáj végeztével persze maradtak még kint emberek. Kint voltunk a konyhán anyámmal és barátnőmmel. Egy csaj fogta magát bejött az udvarba és úgy gondolta, hogy a mogyoróbokor tökéletes illemhely lesz az ő számára. Anyám úgy lehordta a konyhából, hogy csak pilláztam. A csaj is meglepődött, bár ő inkább röhögött a dolgon. Nem tudom röhögne e, ha én mennék be az udvarába elvégezni a dolgom. Valószínűleg az nem lenne olyan vicces...

Tanulság: bármi van a városban, zárni kell mindent.

Este grillpartyra voltunk hivatalosak. Már lassan hajnalodott mire hazaértünk, a diszkóban lévő white party is véget ért.

A következő botránkozásom előtt viszont le kell lőnöm a következő poént(?). :D

Megyünk haza barátnőmmel, tetőtől talpig feketében, ahogy egy rockerhez illik. :) Velünk szemben jönnek a white-ok. Mi voltunk az anti-party képviselői, de minden értelemben. Megyünk a város felé, fehérek feketében. Ők pedig jönnek a város felől, feketék fehérben. Nekünk vicces volt akkor, abban a pillanatban és abban az állapotban (értem itt a már félig kijózanodott, adj egy ágyat mert rohadtul fáradt vagyok helyzetet).

Amikor hazaértünk, a ház előtti kuka nem volt a helyén. Viszont a nagykapu mögött, bent az udvarban volt egy szemetes, ami nem hozzánk tartozott. Minden tartalmával szanaszéjjel. El lehet képzelni, milyen mennyiség lehetett, ha tekintjük, hogy a nap folyamán banzáj volt...

A történeteknek vége. Legalábbis most. Ma is lesz diszkó, de nem vagyok rá kíváncsi mi fog megint történni.

Ha már úgy hozza a sors, hogy a város közepén kell élj, mindig zárd a kaput (feltéve ha rendelkezel eggyel), szerezz be jó hangszigitelő tulajdonságokkal rendelkező ablakokat, próbáld elkerülni a randalírozások időpontját.

És néhány megválaszolatlan kérdés.

Minek iszik aki nem bírja?

Miért jó kukákat hajigálni? ("...a telefonfülke nem üt vissza...")

Ha koncert van, akkor ilyenek miért nem történnek? (legalábbis itt még nem volt ilyen eset... és még a rockerek az állatok mi?! cöhhcöhh)

Mikor költözünk el innen végre???

(ha valaki választ tud nekem adni a kérdésekre, az kérem ne habozzon a kommentekkel :))

Valamikor régen írtam egy fantasy novellát. Itt az ideje reklámozni. :D

Olvassátok!!!

Nem igazán megy most ez a linkbeillesztés (hogy kattintani is tudjatok rá...), tehát böngészőbe másolós megoldás lesz...

http://www.szentesinfo.hu/lidercfeny/htmlcikk.php?cikk_id=1207

Ui.: Érdemes körbenézni az oldalon!

18:50. Vége az egyetlen műsornak, amit nézni szoktam. Bizonyára kicsit furán hangzik egy rocker lány ’szájából’, de én bizony topmodell akarok lenni. :)

Vegyük előbb a műsort, aztán engem.

Minden este 6-kor enyém a nappali (kivéve, ha délutános vagyok, de szerencsére van ismétlés :D :D :D), átkapcsolom a tévét és elmerülök egy olyan világban, ami ebben az országban még véletlenül sem létezik. Felcsendül a zene, ami kifejezetten kellemes, feltűnik Tyra Banks arca és kezdődik a show! Be kell vallani, nem egy intellektualitástól fűtött program, de még mindig jobb, mint a kibeszélő, beszóló kisebbségi verekedős szórakoztató (???) műsorok. Ezt az egyet nézem, de ezt mindig. (Meg lehet kövezni érte, de akkor is ez van :D) Nem tartom feltétlenül (le)építő sorozatnak, de természetesen a földön kell maradni. Az ott New York, az Egyesült Államok. Ez pedig a kőkemény magyar valóság. A mai műsorban arról volt szó, mi lett a versenyzőkkel a show után. Többeknek sikerült modellként érvényesülnie, mint ahogy azt gondoltam volna. Persze arról nem szóltak, hogy mennyiért, milyen életszínvonalat biztosítva, milyen jellegű munkákkal. Jó volt megnézni ezt a részt, főként, hogy figyelemmel kísértem az egész évadot (annyiszor volt már, hogy simán lehet használni ezt a kifejezést. Szerintem). Persze nem lettem sokkal okosabb. Maximum, hogy már tudom, hogy műhajat még bevarrni is lehet. :D Munkatársamnak ajánlottam is, mert az ő haja megint egy külön világ. :D :D :D Attól, hogy néztem a műsort, belőlem nem lett topmodell, de még csak top nélküli sem. Nem tudok szebben járni, beszélni, nem tudom sminkelni magam és még mindig nem tudok öltözködni. Bár ez utóbbi nem igaz, tudok öltözködni, csak ez a külvilág számára kissé furcsán jön le. Kedvenc alkalmazásunkban (remélem ehhez nem kell külön magyarázat) a stílusomra csak hármast kaptam. De legalább végre nem a ’jól néz ki’ tulajdonságom kullog a sor végén. :D Itt bizalmasan bevallom, hogy az 3,1. :D :D :D Akkor itt át is térnék a magamról szóló részre.

Hiába akarok topmodell lenni, íme, az a végtelen ok, miért is nem leszek soha az.

Első pontként (bár nem fogok toplistát készíteni) csak visszautalok a fenti néhány sorra, mit nem tanultam meg a műsorból, mit nem tudok és mit nem szoktam csinálni, mellékesen még átlagos is vagyok. Hmmm. Átlagos? Azt azért nem. Inkább legyek csúnyácska, vagy qrva rusnya, de ne átlagos. (lehervasztó ám ez a hülye alkalmazás…) A további pontok (amik ugye nincsenek :D) foglalkoznak egyéb külső és rengeteg belső tulajdonságaimmal. Kezdjük a külsővel. 170 cm magas vagyok. Modellnek alacsony. Viszont az életben ez a magasság tökéletes (lenne a fene 180 magas 40-es lábbal…). Emellett, ami a való életben sem tökéletes az a súlyom. Tudom, ezen lehet változtatni, dolgozom is a témán, de hogy versenysúlyban legyek, ahhoz bizony le kellene dobni villámgyorsan 25-30 kilót (itt hagy büszkélkedjek azzal, hogy 8-at már leadtam :D). Akkor most mindenki találja ki most mennyi is vagyok. :D Azért írtam, hogy villámgyorsan, mert elmúltam 22 éves. A modellszakmában (főleg a kezdéshez) már most vénlánynak számítanék, amikor 14-16 éves lányok rohangálnak a kifutón. Viszont, ha egészségesen akarok lefogyni (a franc se fog élete végéig koplalni), akkor az legalább 1 év. Akkor meg még idősebb leszek és ahogy kiskorúsodik a világ simán 10 évesek lesznek a szupermodellek (egészen 11 éves korukig). Említettem a kifutót. Láttátok már milyen cipőkben rohangálnak ezek? Egy magas sarkúm van, szeretem, imádom, csak az a baj, hogy 10 perc után megfájdul benne a lábam és ráadásként el is tünteti róla a bőrt a kicsi cipőcske. Jah. A kedvencem. A haj. Sötétbarna hajam van, de őszülök. A festés csodálatos dolog lenne, a modellnek úgyis kaméleonnak kell lennie (ezt is a műsorból tanultam :D), csak van egy kis bibi. Allergiának hívják. A festék felmarja a fejbőröm, bedagad tőle az arcom, a szemem (nem láttam ki rajta… :S), a nyakam. Ha Quasimodo-t kell fotózni tökéletes a hasonlóság, de nem hiszem, hogy ezzel nagy karriert futnék be. Szóval ez miatt is kilőve.

Akkor jöjjenek a belső tulajdonságok. Utálok egy helyben lenni órákig (kivéve a számítógép, de az megint egy más történet). Utálom, ha sietni kell, ha siettetnek. Néha szeretek pörögni, de alapvetően lusta vagyok. Meg makacs, önfejű, egoista… Csak, hogy néhányat említsek az általam legjobban szeretett, mások által legjobban utált tulajdonságaim közül.

Tényleg, a piercinget és a tetkót említettem már? :D

Vica versa nem leszek topmodell. De még katalógusokban sem láthattok viszont. Talán nem is baj. A televízióban minden könnyebbnek tűnik, még ha a ’valóságot’ is mutatja. Meg van a saját valóságom – bát jelen pillanatban eléggé nyomorúságos – és meg van a kis álomvilágom, ahol olyan vagyok, amilyen lenni szeretnék. És itt most ne gondoljon senki sem egy kifutón vonuló csontkollekcióról. Gondoljatok egy vagány motoros csajra full kivarrva a barátaival egy találkozón, ahogy koncerten tombolnak. Ilyen vagyok álmaimban, s bár néhány részlet már megvan, azon leszek, hogy az egész valósággá váljon. Az én álmom az én valóságom.

Tehát, akkor tegyük fel a nagy kérdést. Ki lesz az új amerikai topmodell?

Nos én biztos nem! :D :D :D

Az az igazság, hogy lassan a kis p*csöm ki van már a témával. Mert, hogy őszinte legyek maga a cím, nem létezik. Vannak a srácok és vagyok én. De külön-külön.

Nem mondom, hogy ezer éve nem volt senkim, mert ez nem lenne igaz. Nem fogok sírni, mert azon már rég túl vagyok. :D

Valójában sokan sokkal rosszabb helyzetben lehetnek, mint én. Márciusban szakítottam az akkori fiúmmal. Az utolsó hónapok már elviselhetetlenek voltak. Még jó, hogy háromszáz kilométerre tanulok otthontól, így nem túl sűrűn találkoztunk az exszel. Ha nem így lett volna, valószínű még meg sem közelítjük az egy évet. De amiről írni szeretnék, az az ezt követő időszak.

Ebben a pillanatban új címet is adok a bejegyzésnek, ami tökéletesen jellemzi a szerelmi életemet.

A barmok és én

Nem is tudom, hogy egy nagy monológban írjam e le, vagy külön-külön taglaljam ezeket a pancsereket, akikkel az élet összesodort az utóbbi pár hónapban.

Vagy én lennék a pancser? Egyébként totál az vagyok, de eddig ezen a területen ez a csodás tulajdonságom még nem mutatkozott meg… Egyszer lesz, ami sose volt… :S

Talán mégis minden fiúnak külön kis bekezdést szánok. Mert megérdemlik. :)

RSZ.: nos ő a mai napig rejtély a számomra. A szakításom után pár nappal kavartunk össze (tudom nem vártam sokáig, de ez van). A neten sikerült összeismerkednünk, pedig egy városban vagyunk az év nagy részében. Beszélgettünk, először csak üzenetek, aztán msn, végül találkoztunk. Vele legalább eljutottunk a találkozásig (lásd később). A kedvenc kocsmámba mentünk. Iszogattunk, jól berúgtunk, végül nálam kötöttünk ki. Most nem kell ribancnak nézni, az nem volt... :P Majd a következő bekezdésnél… :D :D :D Még úton hazafelé szó volt, hogy ki lettem nézve már mikor elkezdtünk beszélgetni, meg szóba jött valami járás féle is… (Én kis naív.)  Másnap délelőtt útjára bocsájtottam. Másnap még találkoztunk. Már az is furcsa volt, hogy eltelt kb. két óra, amíg megcsókolt. Este haza, következő találka nyitott kérdés maradt… Ezután már csak msn, azon is elég gyér beszélgetések… Nem keresett. Én kerestem egy darabig, amíg a büszkeségem engedte. Na jó. A büszkeségem már a béka segge alatt volt. Én éreztem magam szarul azért, mert én próbálkoztam. Aztán feladtam. Azóta nem láttam, nem beszéltem vele és nem sírok utána.

Még, hogy kis bekezdések… Bejegyzéseket lehetne nekik szánni.

B.: még az RSZ időszakban történt az eset. Már egy ideje ismertük egymást. Nem épp az esetem a srác, de tetszett mindig is. Természetesen nem voltunk józanok. Hogy is lehettünk volna… Neki barátnője volt, nekem barátom (RSZ – legalábbis akkor azt hittem). Csak szex és más semmi. Te jó ég, milyen lelkiismeret furdalásom volt… Így utólag persze, tudván mi lett a ’vége’ RSZ-szel, egyáltalán nem bánom. Ez is egy tapasztalat volt. Nem a legpozitívabb, de a hibáiból tanul az ember.

 Z.: életem nagy szerelme. Olyan 2 éve voltunk együtt és azóta sem tudom magam túltenni rajta. Pedig nem tartott az egész fél évig, ráadásul távkapcsolat is volt (bár hivatalosan nem is jártunk). Az utóbbi időben ismét feltűnt az életemben. Mindig is beszélgettünk, csak a beszélgetések olyan irányt vettek, mint annak idején. Persze a srác már egy ideje egy másik nővel él. És még boldogok is. Ami tök jó, de mégis felháborító. Nem tagadom, eszméletlenül féltékeny vagyok. Én miért nem találok valakit, akivel megértem magam, és akit tudnék úgy szeretni, hogy az feledtesse Z. emlékét is. Hogy én is barátként tudjak rá gondolni.

G.: na ő egy külön világ. Szintén netes ismeretség. Rám írt, én visszaírtam, felvett msnre én meg csak pilláztam, hogy ki a fene is lehet. Mikor tisztáztuk ezt a kérdést el kezdtünk beszélgetni. Az elején úgy tűnt normális a srác, ismerkedni akar. Szimpatikus volt. Aztán elkezdtek a beszélgetések kissé kínossá válni. Egyre többet jött fel témaként a szex. Olyan dolgokat írt, hogy rendesen belepirultam. Azért kicsit élveztem a dolgot. Úgy volt, hogy találkozunk, amikor utazom haza suliból. Persze nem találkoztunk. Aztán megint ott volt a terv, de megint nem jött össze a találka. Amikor harmadjára sem találkoztunk, akkor úgy döntöttem hanyagolom a srácot. Igazából mér akkor sem akartam volna tőle semmit, de kíváncsi voltam rá, vajon milyen lehet élőben. Vajon ott is olyan nagy vagány, mint a neten? Azzal már rég tisztában voltam, hogy mit is akar tőlem. És abban rendes kapcsolat biztos, hogy tervbe sincs véve. Elkezdtem hanyagolni. Valamelyik nap böngésztem az iwiwen (mert ismerősnek azért felvett) és láss csodát, nője van. Aztán csodák csodájára rám írt msnen. Felhoztam neki ezt a barátnő témát. Ő pedig felajánlotta baráti szívességét. Igen. Azt. Csak annyit reagáltam, hogy ő is nagyon hűséges típus… Aztán már nem nagyon beszélgettünk. Nem is bánom. Nekem nem kell egy ilyen srác.

Nos ennyi. Talán sok erre a három hónapra. Nekem mindenképp. Ennyi csalódás, ennyi reménytelen próbálkozás. Tudom, hogy hiba, hogy könnyen bezsongok és nagyon a lelkemre veszem a csalódásokat.

Talán a külső szemlélők (feltéve, ha valaki képes eljutni idáig :D) jobban látják mi az amit rosszul csinálok (tudom, nem szabad neten ismerkedni és nem szabad inni :D), de így leírva (igaz, elég egyszerűen… szerintem könyvet lehetne írni ebből a pár hónapból) talán nekem is ad valami megvilágosodást. Legyen így. Mindenkinek kevésbé bonyolult életet kívánok! :D :D :D

Nem olyan régen találtam rá erre a zenekarra, a már régebben említett rocker közösségi oldalon. Az egyik srác profilján volt egy lejátszó és valamiért elkezdtem hallgatni. Két dal nagyon megfogott. Vagy egy órát ott voltam a 'srácnál' és csak hallgattam azt a két zenét. Szerelem volt első hallásra. Az elején kicsit szokatlan volt, mert nem nevezném 'trú' metál zenének, de én szeretem a különlegességeket. Aki ismeri (és szereti) pl. a Deathstars-t, annak nem lesz olyan nehéz ráérezni ennek a két együttesnek a stílusára. Elektronikus, de mégis metál. Károgós és dallamos, sötét és (engem) mégis pozitív gondolkodásra ösztönöz.

Nem akarok albumkritikát írni (de a zenekarokról azért lesz néhány szó) , ahhoz egyáltalán nem értek. Beszéljen helyettem a zene és mindenki döntse el, hogy be tudja e fogadni a saját kis világába, vagy lenyugtázza egy "Érdekes..." gondolattal. :)

Turmion Kätilöt

A formáció - A Turmion Kätilöt egy 2003-ban alakult indusztriál metált játszó finn zenekar, melynek alapítótagjai MC Raaka Pee és Dj Vastapallo (akik korábban már játszottak egy Ancient Drive nevû bandában is).

A koncertek - Habár a Turmion Kätilöt nem több, mint 3 éve alakult, mégis nagy zenei múlttal rendelkeznek. Ami sikerük egyik titka; sokan beszélnek a színpadi ténykedéseikrõl amelyekben gyakori az öncsonkítás és önkorbácsolás, és néha szexjelenetekkel is fûszerezik azokat. Habár Spellgoth nem vesz részt a számok írásában, mégis fontos tagja a zenekarnak, mert õ adja elõ a sokak által emlegett sokkoló jelenetek többségét. Sokakban nemtetszést és undort keltenek provokatív elõadások; de ez adja a banda lelkét és szövegeinek nagy részét is. A show-kon továbbá szerepel egy csapat "testmûvész" is, akik a színpadon közös mûsort adnak elõ egy csapat fakírral (Circus Mundus Absurdus). Munkájuk hatalmas felkészültséggel és koncentrációval jár, melyek sokszor maradandó nyomot hagynak testükön.

A zene - önmagában a színpadi mûsor nem elegendõ ahhoz,hogy híressé tegye a Turmion-t; a zenéjük az, ami miatt az emberek elmennek a koncertjeikre és ez az,amit profi módon csinálnak. A demóiknak - pl. "Verta Ja Lihaa" - kivételesen profi hangzásuk van. A Turmion Kätilöt sajátságos hangzással bír: az elektronikus betéteknek kontrasztot ad az egyenetlen és néha "dörmögõ" finn ének, az erõteljes gitárriffek és a dob hangja. Ha jól megfigyeljük, akkor felfedezhetünk némi hasonlóságot a RAMMSTEIN korai zenéje (Herzeleid és Sehnsucht) és a Turmion zenéje között. A dalszövegekben fellelhetõ leggyakoribb témák: szex, halál, vallás, sátánizmus, õrület, háború, szenvedés, melyek a zenéjük atmoszférája "kicsit" sötét.

Forrás: www.turmion-katilot.info.hu
Demonstálásképp 4 dalt válsztottam, 3 albumról, személyes kedvenceim. :D 

The Kovenant

A manapság space-industrial metalnak definiált banda(ami tényleg ilyent nyom, de JÓL), korábban nem így nyitotta ki a kapuit a világ felé, hanem harsona black-metalt zúdított a stíluskedvelőkre!
Nagy nevek védjegyzik a bandát, olyanok mint pl.: Hellhammer a dobok mögött, akit nem kell bemutatnom ugye, bár a mai "The Kovenant"-ot már 2003-óta nem erősíti, de hozzá már ez a mai Kovenant nem is állna jól:)
A két alapítótagnak is nevezhető Stian Arnesen [Lex Icon, Nagash] valamint Amund Svensson [Psy Coma, Blackheart] 1992 óta építik a zenekar karrierjét, aminek az első igazi nagy termése az "In Times Before the Light"... Ez az anyag részt vett egy kikupáláson ami ugyancsak nem lett rossz, valahogyan összeigazították a mai elektro hangzással, és kegyetlenre sikerült így is! Legnagyobb durranásuk a "Nexus Polaris" korong ami norvégiában hatalmas sikereket ért el az extrém zenei színtéren 1998-ban! Női hanggal is fűszerezett talán avantgarde black metal lett az anyag a teljesség igényével!
- a fordulópont ezekután következett mikoris a zenekar egy névváltoztatáson is keresztülesett. az eredeti "Covenant" nevet egy modernebbül pingált "The Kovenant"-ra cserélték, egy régebben működő, ugyancsak Covenant néven futó zenekar miatt. Ezekután a soronkövetkező anyagok már szép lassan, de biztosan elmodernedtek, de semmiképpen sem vesztettek a minőségükből, erre a legjobb példa az "Animatronics" lemez, az ezután újrakiadott "In Times..." , valamint a legfrissebb anyag a "S.E.T.I" ami már egyáltalán nem black metal, és egyáltalán nem hasonlít a régebbi anyagokra, de jó lemez. ...

Eredeti leírás: ...:syNdroMe:...:) (www.zajlik.hu)

Tőlük 4 számot választottam. Élvezzétek! :D

Tudom, már megint nem én írok, de szerintem ebben az estben (is) megengedhető, eme botlásom. Most megfogadom, legközelebb akármilyen jó verset is találok, addig nem teszem fel a blogra, amíg nem írtam magamtól is valamit...

És íme jöjjön az a két gyöngyszem, ami az én tetszésemet teljes mértékben elnyerte.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan,
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol" elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg...
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet... !

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.
Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.
Egyes számban kő a kő, többes számban kövek.
Nőnek nők a többese, helytelen a növek.

Többesben a tő nem tők, szabatosan tövek,
Aminthogy a cső nem csők, magyarföldön csövek.
Anyós kérdé van két vőm, ezek talán vövek?
Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek?

Csók - ha adják - százával jó, ez benne a jó.
Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.

Miskolcon, ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden,
Mire mindezt megtanulod, beleőszülsz idegen.

Agysebész, ki agyat műt, otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tüvet.
Munka után füvet nyír, véletlen sem fűvet.
Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

Több szélhámost lefüleltek,
Erre sokan felfüleltek,
Kik a népet felültették,
Mindnyájukat leültették.
Foglár fogán foglyuk van.
Nosza tömni fogjuk.
Eközben a fogházból
megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is,
hacsak meg nem fogjuk.

Főmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
Reggelenként kávéjukba rút szereket tettett.
Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekbol, vagy igenekbol született a nemiség?

Mekkában egy kába ürge Kába kőbe lövet,
Országának nevében a követ követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen,
Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
Asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját?

Ingyen strandra lányok mentek,
Minden előítélettől mentek,
Estefelé arra mentek,
Én már fuldoklókat mentek.

Eldöntöttem megnősülök, fogadok két feleséget.
Megtanultam, hogy két fél alkot és garantál
egészséget.
Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem,
Anyósomat megértem, én a pénzem megértem.

Hiba mentes mentő vagyok,
Szőke Tisza partján mentem,
Díszmagyarom vízbe esett,
Díszes mentém menten mentem.

Szövőgyárban kelmét szőnek.
Fent is lent, meg lent is lent.
Kikent-kifent késköszörűs lent is fent meg fent is
fent.
Ha a kocka újfent fordul: fent a lent és lent is fent.

Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
Hagyma lapult kosarában, meg egy adag körözött.
Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott.
Hát belőle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott?

Díjbirkózó győzött tussal,
Nevét írják vörös tussal,
Lezuhanyzott meleg tussal,
Prímás várja forró tussal.

Határidőt szabott Áron,
Árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon,
>Kitartásod meghat Áron.

Felment - fölment, tejfel - tejföl, ...
Ne is folytasd barátom!
Első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.

Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,
Lábasodnak nincsen lába, aki szemes szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg?

Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok?
Hasonlókép helyes lesz a kanon meg a kanonok?
Némileg vagy nemileg? Gyakori a gikszer.
"Kedves egesz seggedre!" köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: "tevéd, tévéd, téved,
Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.
Pisti így szól: "Kimosta anyukám a kádat!"
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: "Enyém, enyéd, enyé",
Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.

A magyar nyelv, remélem meggyőztelek barátom,
Külön leges-legszebb nyelv, kerek e nagy világon.

A Halál rokona


Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tûnõ szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,
Hervadva ha vágynak, a nõket,
A sugaras, a bánatos
Õsz-idõket.

Szeretem a szomorú órák
Kisértetes, intõ hivását,
A nagy Halál, a szent Halál
Játszi mását.

Szeretem az elutazókat,
Sírókat és fölébredõket
S dér-esõs, hideg hajnalon
A mezõket.

Szeretem a fáradt lemondást,
Könnyetlen sírást és a békét,
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.

Szeretem azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borus:
A világot.

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tûnõ szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.


Lédával a bálban


Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.

»Kik ezek?« S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.

Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.

Nem olyan régen visszaregisztráltam egy közösségi oldalra, ami egy bizonyos zenei réteg kedvelőit gyűjti össze. Anno azért töröltem magam a rendszerből, mert felettébb unalmas lett a dolog. Mindig ugyanazok az arcok, az übermenők, a partyface-k... Legalábbis az oldalon mindenképpen - az életben meg kitudja. Beregelsz, kapod az üdvözléseket, a pontokat - nah igen, lehet pontozni egymást, ami oké lenne mittomén néhány mondatnyi beszélgetés után vagy ilyesmi. De tök ismeretlenül nyomják a pontokat és amikor visszanézek, hogy ugyan mért, látszik nála az x száz felhasználó pontozása. Na tessék, ezért. Leszarja, hogy milyen zenét hallgatsz (itt persze nem Spears asszonyra gondolok...), vagy hogy bányarém vagy e. Megkapod a maximumot, mert valamiért nem szokás kevesebbet adni. Tiszta forrókutya, csak épp metál kiadásban.
Képeket is lehet felrakni. Hát beszarás... Nem egy közösségi oldalon megy ez a pózerkedés, fiúk félmeztelen, izmokat kidomborítva, nadrág ágyékig letova, a lányok meg szinte pénzt kérhetnének a képek megnézéséért... Vagy az már kurválkodás lenne? Nem tudom, ez elég érdekes kérdés...

Szóval rá kellett jönnöm, a rockerek sem (sokkal) jobbak az átlagnál, legalábbis van egy réteg ami engem elborzaszt. Gót, blekk, def, halál, vér stb... A zenét szeretem én is, de nem értem meg ezeket a srácokat. A képek temetőkben készülnek, annyi a festék fiún/lányon, hogy az arcát nem látni. Nem vagyok én a festék ellen, sőt a temető is bőven belefér... Csak ez a tömeges megjelenés. Minden második vámpírnak képzeli magát. És nem csak a tizenévesek. Persze ők a túlnyomó többség, de vannak szép számmal huszonévesek, sőt biztos találnánk idősebbeket is.
Azon kiakadtam, hogy kiscsaj (nem volt több 16nál) nyalogatja a kést és úgy fényképezik. Most ezzel mit akar bizonyítani? Az ilyennek én azt kívánom, hogy legyen életlen és rozsdás, egyszer vágja meg a nyelvét, többet nem bohóckodik annyi szent!
Ott vannak a nagyon trúk. Na őket is tudom szeretni... Ők azok, akiknél nincs nagyobb metálos a földön. Persze akad belőlük jónéhány. Most döntsék el, hogy ki az igazi... :D :D :D
Van még egy "kedvenc". Én igazából csak gótpicsáknak hívom őket. Sok sok olyan kis és nagy csajt kell elképzelni, akik mindenáron Mortisha Addams-re akarnak hasonlítani. Be kell vallani, néhány esetben félelmetes a hasonlóság. Egyébként kíváncsi lennék, hogy hétköznap is így járnak e, vagy csak a fényképezőgépnek öltöznek fel... Persze ha fényképezőgép van a közelben, akkor egy egész memóriakártyát teli kell kattogtatni, aminek a 90%-a fel is töltődik az oldalra. Na de ha ez nekik jó...
Viszont ami nagyon idegesít, az a meztelenkedés. Mert bizony, az is megjelenik az oldalon, bár minimális mértékben. Két embernél láttam, hogy többet is megmutatnak magukból mint amennyire én kíváncsi lennék- ez nekem bőven sok is volt. Persze az én hibám, hogy megnézem őket, mert nem lenne muszáj, ebben igaza is van mindenkinek. De akkor is. Ez nem társkereső oldal vagy mit tudom én (lehet így társat keresni egyáltalán?). Legyen kép az emberről, oké. De ne 5 milliárd. És ne olyan ami egy nyuszis magazinba is elmenne, mégha jól is néz ki az illető. Mert jól néz ki tény. Én meg annyira nem. :D :D :D De nehogy valaki azt higgye féltékenység. Nos a képekre biztos nem... Azért én szeretek részleteket megtartani magamból magamnak és a fiúmnak - vagy a leendőnek... Hol van a női titokzatosság, ha két tenyérnyi rongy választ el a pucérságtól?
Oké, persze lehet, hogy ez az én (és csak az én - bár ezt nem hiszem) véleményem, mert nekem eszembe nem jutna néhány bókért vagy mittomén miért meztelenkedni, még ha én lennék Carmen Elektra is...

Amúgy jó kis oldal ám ez. Lehet haverkodni, sok érdekességet tudhatsz meg, cikkeket olvashatsz, koncertnaptár van, ilyenek.
Igazából magát az oldalt csak pozitív kritika illetheti, mert a kezdeményezés jó, a lehetőségek tárháza végtelen. Talán volt idő amikor úgy is működött a dolog, ahogy szülőatyja megálmodta...
Negatív véleményem csak az emberekről van. Nemhiába, na. Tudjuk, hogy divat "rokker"-nek lenni. Most meg még ez az emo is... Szépen vagyunk, kéremszépen... De elmúlik ez is. Legalábbis nagyon remélem. :D :D :D
Talán eltűnnek a pózerek, vagy felnőnek vagy mit tudom én. És talán kevesebben lépnek a helyükbe... :D