... csak az a baj, hogy alcsony a kerítés.
A következő bejegyzésben személyes tapasztalataimat és felháborodásom szeretném kinyílvánítani. Szó fog esni szórakozásról, alkoholfogyasztásról és ezek következményeiről. De nehogy valaki azt higgye, hogy kicsit is pozitívan fogok hozzá...
Kezdeném legelső élményemmel, de érdemes megemlítenem hol is lakok, mert ez nagyban befolyásolja a történteket. Ha nagyon röviden ki szeretném fejteni, csak annyit mondhatnék, hogy a város közepén. Szó szerint. De kicsit bővebben leírom nyári mindennapjaim helyszínét. Társasház udvarral. Előttünk fut a főutca egy jó nagy parkolóval. A túloldalon park, még néhány társasház és a diszkó.
Ha diszkóba járós lennék mindezt nagy örömmel tudatnám, mivel nem kellene ötven méternél többet sétálnom, hogy szórakozhassak. Szerencsére nem ez a helyzet, ezért az éjszakai életnek csak a hátrányait 'élvezhetem'.
Az ellen tudok tenni, hogy a 'zene' ne hallatszon be, bár szívesebben alszok nyitott ablaknál. Nagy szerencsémre a szobám nem az utcafrontra néz... Ott az ablak annyit ér, mintha nem is lenne.
Igazából nem is a diszkóból kiszűrődő zaj a zavaró, hanem az, amikor a parkolóban bömbölő részeg fazonok bőgetik a tuningladát (vagy azt amijük van), és érzésem szerint azon versenyeznek, hogy ki tud hangosabban zenét hallgatni anélkül, hogy szétesne a kocsi. Csodálkozom egyébként, hogy ez egész éjjel megy rendőri beavatkozás nélkül, mivel a szomszédban öregek otthona üzemel. Az idősebbek eddigi tapasztalataim szerint hajlamosak azonnal csendháborításért betelefonálni...
Visszakanyarodva az apartmanáztól, téve pár lépést és megállva a kapunk előtt. Mert van kapu. Nagyon sokáig nem volt zárva (gyakorlatilag a rigli nem túl sokat ér), bár nem tudom miért. Ez az udvar annak volt használva szombat éjjelenként, aminek nem szégyellték. (menjenek a templomkertbe vagy a parkba, azok legalább közterületek...) Nem is értem, hogy tűrhették az itt lakók eddig ezt (mivel én csak nyáron vagyok itthon, így szerencsére nekem nem kell sokat tűrnöm).
Ez akkor változott meg, amikor egyik szombat éjszaka jöttem haza (nem, én akkor nem buliztam) és amikor megpróbáltam bejönni a kapun, az bizony megakadt valamiben. Nem írom, hogy valakiben, mert az olyat, aki ennyire ki tudja ütni magát én nem nevezném embernek, de még állatnak sem... Kissé elállt a szavam. Legszívesebben felrúgtam volna a barmot (a bakancs jó szolgálatot tett volna, nem csak úgy lett volna a lábamon), de egyszál magamban ezt a gondolatot továbbhesegettem így csak a kaput csaptam rá a delikvensre. Nem mintha használt volna, mert meg sem mozdult. (Másnap már nem volt ott, úgyhogy valószínűleg túlélte az estét. Privát véleményem szerint sajnos.)
Azóta zárjuk a kaput, nem csak szombat esténként, hanem minden este.
Az incidens utáni következő szombaton két figyelemre méltó és felháborodást keltő esemény történt.
Reggel óta banzáj volt a városban, nyári ünnepség, vagy mi a fene. Főzőverseny, bazár minden ami kicsalhatja a hétköznapi embert a kuckójából.
Egész nap nem volt gond, bár a ki és be jutás a tömegnek köszönhetően kissé bajos volt. A banzáj végeztével persze maradtak még kint emberek. Kint voltunk a konyhán anyámmal és barátnőmmel. Egy csaj fogta magát bejött az udvarba és úgy gondolta, hogy a mogyoróbokor tökéletes illemhely lesz az ő számára. Anyám úgy lehordta a konyhából, hogy csak pilláztam. A csaj is meglepődött, bár ő inkább röhögött a dolgon. Nem tudom röhögne e, ha én mennék be az udvarába elvégezni a dolgom. Valószínűleg az nem lenne olyan vicces...
Tanulság: bármi van a városban, zárni kell mindent.
Este grillpartyra voltunk hivatalosak. Már lassan hajnalodott mire hazaértünk, a diszkóban lévő white party is véget ért.
A következő botránkozásom előtt viszont le kell lőnöm a következő poént(?). :D
Megyünk haza barátnőmmel, tetőtől talpig feketében, ahogy egy rockerhez illik. :) Velünk szemben jönnek a white-ok. Mi voltunk az anti-party képviselői, de minden értelemben. Megyünk a város felé, fehérek feketében. Ők pedig jönnek a város felől, feketék fehérben. Nekünk vicces volt akkor, abban a pillanatban és abban az állapotban (értem itt a már félig kijózanodott, adj egy ágyat mert rohadtul fáradt vagyok helyzetet).
Amikor hazaértünk, a ház előtti kuka nem volt a helyén. Viszont a nagykapu mögött, bent az udvarban volt egy szemetes, ami nem hozzánk tartozott. Minden tartalmával szanaszéjjel. El lehet képzelni, milyen mennyiség lehetett, ha tekintjük, hogy a nap folyamán banzáj volt...
A történeteknek vége. Legalábbis most. Ma is lesz diszkó, de nem vagyok rá kíváncsi mi fog megint történni.
Ha már úgy hozza a sors, hogy a város közepén kell élj, mindig zárd a kaput (feltéve ha rendelkezel eggyel), szerezz be jó hangszigitelő tulajdonságokkal rendelkező ablakokat, próbáld elkerülni a randalírozások időpontját.
És néhány megválaszolatlan kérdés.
Minek iszik aki nem bírja?
Miért jó kukákat hajigálni? ("...a telefonfülke nem üt vissza...")
Ha koncert van, akkor ilyenek miért nem történnek? (legalábbis itt még nem volt ilyen eset... és még a rockerek az állatok mi?! cöhhcöhh)
Mikor költözünk el innen végre???
(ha valaki választ tud nekem adni a kérdésekre, az kérem ne habozzon a kommentekkel :))
